…A jin taoizmus
mélyen az esztétikában gyökerező hozzáállást hirdet a szexuális élet terén. A
fő hangsúly ily módon a szépségre és a szeretkezés költészetére- költőiségére
került, nem feledve az egészségre gyakorolt jótékony hatását és- ezzel
egyetemben- a hosszú élet ebben rejlő ígéretét. Az irányzat követői hitték,
hogy a szexuális szenvedély olyan, akár egy kemence, amelyben finomítható,
edzhető és összpontosítható az élet energiája, amelyet csínek neveznek.
A jin taoizmus a keleti Han-dinasztiának
(i.sz. 25-220) köszönheti születését. Követői hisznek az emberi szexualitás
kifejezésének jelentőségében, melyet a mentális és fizikai jólét feltételének
tekintenek. A taoizmusnak ez az irányzata számos szexuális témájú kézikönyvet
ihletett meg. Ilyen például a Jü Fang MI Csüe (“A jáde szoba titkos
receptjei”), a Hü Fang Cse Ja (“A jáde szoba főbb útmutatásai”) és a Su Nu
Csing (“A Tisztaság Hölgyének
kézikönyve”)
Megfelelően kontrolálva, - a szexualitás alkímiája
révén – a felgyülemlett csí áramlása irányítható: a nemi szervekből kiindulva a
hátgerinc meridiánjai mentén egészen az agyig, a tudatosságnak egyre magasabb
és magasabb fokaira emelkedve, s ennek mintegy mellékhatásaként növekedik az
ember életének a várható hossza, akár egészen a halhatatlanságig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése